A Vizivárosi Galériában megrendezésre kerülő Felfedezők 5. című csoportos kiállítás a legkülönbözőbb megközelítéseken és technikai megoldásokon keresztül járja körül a művészek anyaghoz, anyagisághoz való viszonyát, melyben olyan megkerülhetetlen társadalmi kérdéseket is megfogalmaznak, mint a nőiség, a testünkhöz való viszonyunk, a tradíció és örökség, a kétkezi munka, vagy éppen a szabadság fogalmai. A tizenhárom kiállító művész mindezt anyagkísérletek segítségével vagy éppen hogy hagyományőrző technikák sajátos alkalmazásával éri el, olyan kifejezésmódok használatával, amelynek köszönhetően a művészek közvetlenül vagy közvetett módon használják a textilt, mint matériát mondanivalójuk kifejezésére.

Bodrogi Judit hímzett vászonképei a testábrázolás hagyományából építkezik. Első ránézésre könnyedséget sugároznak a képeken skicc-szerűen megjelenített, már-már megcsonkított testrészletek, de a vibráló színek és aprólékos kidolgozás mögött éppenhogy az emberi létezés mélységeinek szélsőséges kontrasztja húzódik meg. Borbás-Tóth Marica az anyaggal való kísérletezés, a ‘soak-stain’ technika mentén alkotta meg legújabb sorozatát. A véletlenszerűség, a természet szeretete és a harmóniára való törekvés keveredik nagyméretű, lágy színekkel borított natúr vásznain, amelyek arra hivatottak, hogy menedékként szolgáljanak ebben az érzékszerveinket túlterhelő világban. Breszkovics Bernadett a makrovilágon keresztül közelíti meg az egyén és az őt körülvevő világ elemi egymásnak feszülését. Lendületes festményei ezeknek a dinamikus erőviszonyoknak a lenyomatai, ahol az életenergia a matéria megjelenítésén keresztül ölt formát. Csatlós Asztrid egyedi formanyelvvel dolgozza fel a migrációs hullámmal kapcsolatos személyes élményeit műveiben. Papírmaséval keretezett akvarell képei csápos, nyúlványos objektekként érzékeltetik a fenyegetettséget, megörökítve a menekültek hátrahagyott személyes tárgyait, köztük út szélen elhagyott ruházatait is, ami a camouflage visszatérő motívumában is megjelenik. Fülöp Tünde geometrikus fali objektjén a fonott videószalag ritmusa fogja közre az egykoron kerítés funkcióját betöltő vázat. A kézi szövés technikáját rendhagyó módon alkalmazva ütközteti a tradíció és technológia, a múlt és a jelen értékeit. Hajgató Terézia elmélkedő játékfigurái az örökölt jellemvonásokban megjelenő mintázatok identitásformáló kérdéseit jelképezik. A plüssállatokon jelenlévő varrásnyomok és a háttérben kirajzolódó varrásminták szimbolikus leképezései annak az örökségnek, amik meghatározzák és egyszersmind determinálják a játékfigurák végső formáját és rendeltetését. Hitre Imola a családi kötelékein keresztül vizsgálja sokac (magyarországi-mohácsi horvát) nemzetiségi örökségét archív családi fotók és népi motívumok felhasználásával. Fotóalapú munkái egyszerre képeznek hidat a múlt és jelen között, konzerválva és újraértelmezve a nemzetiségére jellemző népi hagyományokat, melynek egyik kulcseleme a művész által hímzett vászonblúz. Koleszár Kata buja festményének középpontjában szintén az örökség, a hagyomány és a közel keleti szőnyegek szimbolikájának kérdésköre áll. Képének minden szegletében növény és állatmotívumok sokasága rejlik, amelynek együttese újraértelmezi a festészet médiumát, és síkszerűségével átemeli azt a keleti freskók és faliszőnyegek világába. Kun Fruzsina tabukat döntögető textil-installációi személyes történetet mesélnek el múltbéli emlékekről, belső lelki folyamatokról és a saját korlátainak legyőzéséről, amelyek a női nemiség, a szégyen és a menedék fogalmai köré összpontosulnak. Lajkó Nóra szürrealista festményeinek egyik központi eleme a hártya motívuma, amely áttetszőségének köszönhetően megmutatja és sejtelmesen eltakarja a mögötte meghúzódó valóságot. Lajkó képein a hártya ezért a földi létezés és az égi dimenziók közötti határvonalat szimbolizálja, létrehozva ezzel egy sajátos álomvilágot, amely az emberi létezésről és annak határairól tesz fel kérdéseket. Makkai-Kovács Beatrix vibráló, absztrakt festményeit a természet atmoszférája hatja át, amely a jelenlét meditatív állapotába tereli nézőjét. A vászon nem csak hordozóként jelenik meg munkásságában, hanem szervesül a ráhordott transzparens festékrétegekkel, légies, lírai gesztusokat hagyva maga után. Törteli Lilla installációja az emberi kapcsolatok nehézségeit tárja fel a múltban megélt traumák fényében. Segítségükkel önreflexióra készteti az egyént és emlékeztetőül szolgálnak a transzgenerációs mintázatok feloldásához. Vilhan Ada robosztus fekete vásznai erőteljes, de ugyanakkor minimalista gesztusokkal elmélkedik a szabadság fogalmáról, és eleveníti meg az önmagunkkal, a valósággal és a képzeletünkkel folytatott örökös küzdelmet.

Kiállító művészek:
Bodrogi Judit | Borbás-Tóth Marica | Breszkovics Bernadett | Csatlós Asztrid | Fülöp Tünde | Hajgató Terézia | Hitre Imola | Koleszár Kata | Kun Fruzsina | Lajkó Nóra | Makkai-Kovács Beatrix | Törteli Lilla | Vilhan Ada

Kurátor: Teplán Nóra

Helyszín: Vízivárosi Galéria, 1027 Budapest, Kapás u. 55.

Megnyitó: 2023. november 30. (csütörtök) 18 óra

A kiállítást Bérczi Linda, az Együtt a Művészetért Egyesület elnöke nyitja meg.

A kiállítás megtekinthető:
2023. december 1 – december 20. között (H, Cs: 10-18 / K, Sze, P: 13-18)

A kiállítást a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.