Balla Erika
Festőművész
Művészetem középpontjában a tudattalan és a tudatos áthatásának vizuális megjelenítése áll, ami az absztrakt és a komponált rétegek összekapcsolódásában nyilvánul meg.
A festményeim belső képi világom vizuális lenyomatai.
A kiindulást az absztrakt felület adja, amire valóságos és álomszerű képek, helyszínek, jelenetek egyvelegéből alkotom meg a kompozíciót.
Az intenzív színek még távolabb emelik a képeimet bármiféle valós látványábrázolástól.
Az absztrakt és a komponált rétegek találkozásában furcsa hatások jelennek meg: az anyagszerű festékcsorgások, összemosódások mellett illúziók és valóságelemek érzetei rakódnak egymásra a néző szubjektív érzékelésében, hasonlóan az emberi élet megmagyarázhatatlan rendezőelveihez.
G. Szabó Zsuzsanna
Textilművész
Pályámat divat- és textiltervezőként kezdtem, de az öltözékekre mindig is, mint „test objektekre” tekintettem, elsődlegesen a textil és az ember kapcsolata érdekelt.
A tervezői múltból kiindulva később a konceptuális művészet felé vettem az irányt. Jelenleg performanszművészettel, textil alapú installációkkal és jelmeztervezéssel foglalkozom. Fő alkotási területem a jelmezközpontú performansz. A műfaj sajátossága, hogy a megformált matéria kerül a középpontba, az előadó-, képző- és iparművészet határai elmosódnak, feloldódnak benne. Legfontosabb alkotói eszközöm a kötés, de hímzéssel és egyéb textil technikákkal is foglalkozom, illetve folyamatosan vizsgálom, kutatom ezen cselekvések kulturális és társadalmi jelentőségét. Műveimben gyakran reflektálok saját életemre, így gyakori témáim az anyaság, nőiség, a női szerepek által megélt tapasztalatok, illetve ezek elemzései.
Gerjeni Mirjam
KÉPZŐMŰVÉSZ
Művészeti gyakorlatom a festészet, a textil és az írás párbeszédében bontakozik ki, ahol az anyagminőségek és szimbolikus jelentéseik által a női emlékezet, a psziché és a transzgenerációs trauma összefüggéseit vizsgálom, részben az epigenetika nézőpontjából. Az foglalkoztat, miként öröklődnek és alakulnak tovább a kollektív és személyes női történetek, és hogyan jeleníthetők meg a generációkon átívelő mintázatok. Saját mitológiát építek, amelyben archaikus és kortárs jelek kapcsolódnak össze, hogy kísérletező hozzáállással, vizuálisan rendszerezzem és megjelenítsem a külső és belső narratívákat. A kísérletezés a technikain túl konceptuális folyamat is, amely által a nőkhöz kötött kézműves technikákat kortárs kontextusba emelem. Munkáimban a feminin princípium az emlékezet, a trauma és az átalakulás feszültségében, transzformatív erőként jelenik meg. Számomra a műalkotás nem csupán tárgy, hanem pszichikai táj is: seb és gyógyulás helye, múlt és jelen, igazság és mítosz keveredése, ahol a rejtett lelki folyamatok és az emlékezet is anyaggá válik.
Góré Szabina
KÉPZŐMŰVÉSZ
Munkáim középpontjában a belső terek állnak, amelyek számomra nem csupán épített környezetek, hanem a tudattalan archívumai. A gyakran ember nélküli enteriőröket mentális tájként értelmezem, ahol a tárgyak, elemek és kompozíciók emlékeket, vágyakat és félelmeket hordoznak. Festményeimben a Wunderkammer hagyományát idézem meg: a belső tér gyűjteményként működik, ahol a látható és láthatatlan, az ismerős és idegen találkozik. A benne rejlő tárgyak nem pusztán anyagi realitásukkal bírnak, hanem affektív és emlékezeti töltettel telítettek. A festőként tehát nem csupán belső terek ábrázolom, hanem ezek tudattalan szintjeinek „kurátora” is vagyok egyben. Az enkausztika technikáját használom, mert a viasz rétegződései a psziché összetettségét jelenítik meg – áttetsző és elrejtő minőségei a tudat és tudattalan egymásra épülő struktúráit idézik. A kép mint ablak nem pusztán a látvány valósághű visszaadására törekszik esetemben, hanem lehetőséget ad arra is, hogy bepillantsunk egy másik tudatvilágba – a látványon túli jelentések és lelki folyamatok világába.
Kaposi Petra
KÉPZŐMŰVÉSZ
Művészetem fő mozgatórugója a különböző emlékek és érzelmek összefonódásából kialakuló lelki folyamatok. Számomra az alkotás lehetőséget ad ezen folyamatok feldolgozására. Személyes tapasztalataim és gondolataim tükröződnek vissza munkáimban, amelyekkel célom, hogy elindítsanak egyfajta betekintést, és minden néző megtalálja bennük azt a bizonyos nosztalgikus érzést, amely sokak számára ismerős, de talán senki számára sem egyszerű megfogalmazni. Munkáim álomszerű világot mutatnak be, ahol a hétköznapi motívumok emlékekkel és képzetekkel keverednek. Azonban céljuk nem feltétlenül a konkrét történetmesélés, hiszen minden egyes külső szemlélő más jelentést tud tulajdonítani a különböző képi elemeknek és jeleneteknek. Alkotásaim nem magyarázni szeretnének tehát, hanem átélhetővé tenni egy bizonyos tapasztalást. Továbbá fontos számomra, hogy a figurális megfogalmazás mellett szövegeket is alkalmazzak, melyekkel a visszhangzó és vissza-visszatérő gondolataink jelentőségét szeretném hangsúlyozni.
Kovács Ágó
KÉPZŐMŰVÉSZ
Különleges kötődésem a fákhoz gyerekkoromban kezdődött, amikor Nagyapám a kádárműhelyében, vagy az erdőben sétálva érdekes történeteket mesélt a fafajtákról.
A fák élettörténetét örökítem meg lenyomatok formájában. A farönk metszetek egyedülálló mintázatai és különös formái a természet ujjlenyomatai. Kézi magasnyomás technikával dolgozom présgép használata nélkül, így minden lenyomat megismételhetetlen.
A farönk metszet textúrája a lenyomatokon is kézzel tapintható. Lenyűgöznek a fák és szeretném megosztani azt a látásmódot, ahogyan én érzékelem őket.
Több száz éves történetének vizuális közvetítésével célom, hogy közelebb hozzam és megismertessem a környezetünkben élő fákat. Művészetemen keresztül szeretném felhívni a figyelmet a növényvakság jelenségre, és hozzájárulni annak enyhítéséhez.
Márton Dominika
KÉPZŐMŰVÉSZ
Művészeti gyakorlatom fókuszában a kortárs ökológiai kihívások és az antropocén kor sajátosságainak spekulatív megközelítése áll. A kísérletezés szerepe nálam nagyon meghatározó az alkotófolyamatokban, ezért különös figyelmet fordítok a klasszikus vizuális műfajok és a kortárs technológiai eljárások közötti intermediális párbeszéd létrehozására, mely lehetőséget teremt a hagyományos képalkotás újraértelmezésére. Az exponenciálisan fejlődő technológiai környezet kapcsán az idő tematizálása is központi problémakörré vált művészetemben. A konceptuális háttér ezért gyakran reflektál az idő tapasztalatára és az ezzel összefüggő társadalmi és ökológiai változásokra. Festészeti és installatív munkáimban visszatérő elemként jelennek meg a természeti formák és motívumok. Az általam megalkotott vizuális organizmusok azonban nem pusztán a természet reprezentációi, hanem olyan hibrid, spekulatív entitások, amelyek a természetes és a mesterséges környezet határmezsgyéjén mozognak.
Rafael Anna
képzőművész
A munkáim egyik legfontosabb szervezőeleme a cselekmény hiánya és az időnélküliség.
Célom, hogy a képzőművészet eszközein keresztül olyan mikrovilágokat hozzak létre, amelyekben megjelenik az állandóság érzete – olyan terek ezek, ahol a néző megnyugvást és menedéket találhat, jól érezheti magát bennük, akár szemlélőként, akár bennük járva.
Mély vonzalmat érzek az élettelen természeti formák iránt, ugyanakkor az épített környezet és a szobrászat is erősen inspirál.
Alakjaim szoborszerűek, tájaim mozdulatlanok, tereik pedig meghatározhatatlanok.
Szobraim és festményeim hagyományos szobrászati és festészeti technikákkal készülnek – ez az univerzális művészet iránti töretlen tiszteletem és csodálatom kifejeződése.
Rajcsányi Edit
Textilművész
Hiszem, hogy a művészet képes párbeszédet indítani, közös gondolkodásra inspirálni és változást generálni, ezért számomra a művészeti munka nemcsak személyes ügy, hanem társadalmi felelősségvállalás is. Alkotásaim középpontjában gyakran nonfiguratív alakok jelennek meg, melyek az aktuális téma főhősei és narrátorai. Fontosnak tartom az olyan szelíd, elfeledettnek tűnt értékek megjelenítését, mint a harmónia, testvériesség vagy a konszenzus. Témáim a kortárs társadalmi és kulturális kérdésekhez kapcsolódnak, különösen az emberi pszichére, érzelmekre és lelki folyamatokra gyakorolt hatások érdekelnek. Az foglalkoztat, hogyan lavírozunk ezekben a struktúrákban, milyen állapotokat élünk meg, és ezek hova vezethetnek minket. A befogadó szabadon kérdezhet és gondolkodhat a művel; az elme szabadságát és a végtelen megoldásait keresem.
Simon Debóra Eszter
KÉPZŐMŰVÉSZ
Munkáim középpontjában az anyag és a forma kölcsönhatásából fakadó kísérletezés áll. A klasszikus hagyományokból kiindulva egyre inkább a faktúrák, a rétegzettség és a transzparencia lehetőségei foglalkoztatnak. Képeimet gyakran szubjektív élmények, érzelmi-pszichikai folyamatok és a tudatalattiból felmerülő szimbólumok indítják el. Az alkotói folyamatban a spontaneitás és az ösztönös anyaghasználat meghatározó szerepet kap. A festői gesztusokat gyakran ütköztetem plasztikus, konkrét vagy szimbolikussá vált tárgyi elemekkel, melyek kölcsönhatásából létrejön egy játékos, asszociatív tér, amiben megszületik a jelentés, mely egyszerre személyes és univerzális. Sorozataim egzisztenciális kérdéseket vetnek fel, a léttel, az idővel, az érzékeléssel kapcsolatos önmagammal folytatott párbeszéd lenyomatai, melyek a jelentés és az értelmezés relativitását hangsúlyozzák. A festészet számomra egyszerre szemlélődés, játék, létértelmezés, és képeimmel ugyanerre hívom a nézőket.
Szakács Barnabás
képzőművész
Gyerekkoromtól a képzőművészet jelentette számomra az elsődleges nyelvet: művészeti tanulmányaim során a kompozíció, a színek és a tér érzékeny értelmezése formálta gondolkodásomat. Később a tájépítészet felé fordultam, ami nem a művészettől való elszakadást, hanem új perspektívát jelentett. A táj szemlélése, az anyagiság és a térbeliség iránti figyelem végig összekapcsolódott bennem. Munkáim középpontjában a növény áll: egyszerre mint anyag, médium és jelentéshordozó. A 2018-ban alapított Viaplant révén a növényből létrehozott anyag nemcsak design- és építészeti alkalmazások alapja lett, hanem számomra egy új művészeti gondolkodás terepe is. Alkotásaim a természet és az ember viszonyát vizsgálják, hogyan alakul át a táj és a növény jelentése a terhelt városi környezetben. Célom új érzékenységet teremteni, párbeszédet nyitni design, művészet és technológia között. Munkáim mellékhatásaként talán a figyelem is finomodik, a növényvakság is enyhül.
Szász Tünde
Festőművész
Művészetemben a látványelvű festészet és az absztrakt, nonfiguratív megjelenítés átjárhatóságát keresem. Fő témám a hiány és jelenlét kettőssége, amelyet személyes és kollektív traumákon, veszteség-élményeken, valamint a hiány vizuális megjeleníthetőségén keresztül közelítek meg. Az irodalmi ihletésű képeken az elmúlás és az elszigeteltség kerülnek előtérbe, míg a növényes sorozat az élő-élettelen dichotómiáján keresztül értelmezi a hiányt. A sokszor végletekig absztrahált növénymotívumok keverednek a konkrétabb figurális utalásokkal, melyek közt időnként fel-felbukkannak emberi testrészletek, testtöredékek is. A vizuális fragmentáltság és a kollázsszerű összhatás fontos szervezőelve a műveimnek, festményeimhez sokszor kollázsokat, fotómontázsokat készítek, azokat képtervekként használom fel.
Takács Ramóna
KÉPZŐMŰVÉSZ
A képzőművészet, fotográfia és performanceművészet, kombinálásának lehetőségei inspirálnak.
Az elmúlt években a kortárstánc és performanszművészet mellett fotóalapú művészeti projekteken dolgozom, különös figyelmet fordítva a képzőművészeti és tárgyalkotói megközelítésekre.
Jelenlegi érdeklődésem fókusza a valós anyagokból való fiktív világépítés, ennek kutatása és vizsgálata.
A szabad képzelet és fantázia nagyfokú bevonása, amely lehetővé teszi számomra a kísérletezést a vegyes médiumhasználattal.
A munkáimra jellemző, hogy folyamatosan alakuló, bővülő alkotói folyamat részei, többször visszatérek egy-egy projektemhez, nem zárom le őket, egy állomásként tekintek rájuk.
Vucsetics Szonja
képzőművész
Festészetemen keresztül érdeklődöm a természetbéli organikus formák és elemek, és az ember kreálta geometrikus struktúrák közötti harmóniára vagy ellentétre.Növényi metaforákat és az élővilág ciklusait ábrázolom, párhuzamot húzva az emberi lét és a természet között.Tájképeken keresztül foglalkozom egzisztenciális kérdésekkel, mint például az idő, az anyag, a születés, élet, halál és elmúlás misztériuma. Foglalkoztat az is, hogy milyen nyomokat hagyunk magunk után a földön. Emlékezetből festek, elmosva az érzelmek, a valóság, a memória, és a tudatalatti közötti határokat. Érdekel a helyhez való kötődés, a környezet kihatása az emberre, és az ember kapcsolata a tájjal, a vízzel és a földdel. Vizuális naplóként, és történetekben fejezem ki a vándorlás, a magány, a hovatartozás, és az otthon fogalmait. Kutatom a kozmikus végtelent, az ürességben rejlő lehetőséget, és az univerzum és a természet nagyságát és erejét az emberi léttel szemben.