Előd 2017-ben, nyolc évvel a Képzőművészeti Egyetem befejezése után jelentkezett a mentorprogramba, hogy újra aktívabban részt vegyen a művészeti életben, bővítse szakmai ismeretségeit, és olyan területeken fejlessze magát, mint például az önreprezentáció vagy a webes megjelenés. A kapcsolati háló bővítése meghozta gyümölcsét, hiszen a mentorprogram alatt kezdett együtt dolgozni a Viltin Galériával, mellyel egy csoportos kiállítás után az Art Market Budapesten is szerepelt, mostanra pedig a galéria hivatalosan képviselt tagja, és önálló kiállítására készül. Előd másik fontos bázisa a DIO alkotótér és galéria, melyet hét másik képzőművésszel együtt hozott létre. A DIO önszerveződő platform, mely tagjainak alkotóteret biztosít, és független kiállítóteret tart fenn.

Miért kezdtél el művészettel foglalkozni?

Eleinte én is – ahogy sok kollégám – öntudatlanul, mindenféle különösebb ok nélkül kerültem egyre közelebb a képzőművészethez. Később egyre tudatosabban kerestem az ehhez köthető tevékenységeket és kifejezési formákat, ezért is jelentkeztem 2004-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára, ahol 2009-ben diplomáztam.

Milyen fordulópontokat, mérföldköveket tartasz számon a karrieredben?

Bár a tematikák folyamatosan változnak, gondolataim kifejező anyagát a carrarai márványban szerencsére viszonylag hamar megtaláltam. Ez felfogható egyfajta mérföldkőnek is, hiszen további munkásságomat a mai napig az a hozzáállás határozza meg, ahogy ehhez az anyaghoz viszonyulok. Annak ellenére, hogy munkamódszeremnek technikailag hagyományosabb jellegű sajátosságai vannak, törekszem arra, hogy a márvány megszokott értelmezését merőben más kontextusba helyezzem.

Miért jelentkeztél a Budapest Art Mentor Programba?

2017-ben nyolc évvel egyetemi tanulmányaim után fontosnak éreztem, hogy újra aktívabban vegyek részt a művészeti életben. Jelenlétem és aktivitásom fellendítése fontos cél volt, hiszen nem mindegy, hogy miként tudok elérni a közönséghez vagy akár a műgyűjtőkhöz. Ezért mindenképpen fejlesztendő területnek éreztem a személyes kommunikációt; illetve weboldalam kialakított arculatát is korszerűsíteni szerettem volna.

Mit nyújtott számodra ez a képzés? Milyen területeken fejlődtél?

A mentorprogram hiánypótló kezdeményezés, ami egy szóban összegezve leginkább az önreprezentációt segíti. Egy nagyszerű lehetőség, amolyan „továbbképzés” művészeknek, ami a tudatosabb karrierépítés egyik remek eszköze lehet. Számomra a program főként az aktívabb közösségi szerepvállalást, és a lehetőségek átgondoltabb megragadásának igényét eredményezte.

Melyek voltak a mentorprogram legemlékezetesebb pillanatai?

Szuper kis csapat állt össze, így a közös utazások például nemcsak szakmailag voltak izgalmasak. Remek élmény volt az egész stábbal együtt készülni a nagyobb szabású kiállításokra; úgymint a Felfedezők 1.0-ra az Ybl Kreatív Házban, vagy az októberi Art Market Budapest megjelenésre 2018-ban.

Milyen hatással volt a program a karrieredre?

A honlapom sikeresen új arculatot kapott és elkészült az insta profilom is, de ami talán fontosabb, hogy a program közvetlen vagy közvetett hatására megismerhettem több neves galériást és kurátort, illetve a területen dolgozó szakembereket.

Mi történt veled az elmúlt két évben, mióta végeztél?

2018-ban a Viltin Galériával kezdtem együtt dolgozni, így részt vehettem a „Human project” című kiállításukon, és a múlt évi Art Marketen is ők állítottak ki, majd hivatalosan is felkerültem a Viltin Galéria honlapjára, mint képviselt művész. 2019-ben a Parthenon Fríz teremben „Deserted workshop” néven nyílt egyéni kiállításom, amit Zsikla Móni nyitott meg. Tavaly nyáron pedig meghívtak az egyre nevesebbé váló LuppArt Residency-be, aminek kapcsán pont az elmúlt időszakban rendeztek „Art for Act” címen kiállítást az Unicef és a LuppArt szervezésében a Brody House-ban. Még ebben az évben többekkel együtt nyertem a Hungary Emerging Artist 2019 pályázaton, de ami talán a mindennapi életemet meghatározó legnagyobb változás, hogy a XI. kerületi műtermeket szerencsére elhagyva, létrehoztuk saját kis műteremkomplexumunkat, vagy ahogy egymás között hívjuk röviden – a DIO-t.

Hogy jött létre ez a különleges alkotótér?

2019 novemberében sajnos a megváltozott körülmények végett – több kollégámmal együtt – el kellett, hogy köszönjünk a Bartók Negyed műtermeitől. Szerencsére azonban egy még remekebb új helyre költözhettünk: a belvárosi Lónyay utcában található új stúdiónk a „Do it Ourselves” mozaikszavát felhasználva a DIO_Alkotótér és Galéria nevet kapta. Tagjaink: Bucsi Árpád, Gaál Kata, Ilka Rita, Nagy Benjámin, Szabó Attila, Szakál Éva, Varga Zsolt és jómagam, akik közül amúgy Kata és Éva is részt vettek a mentorprogramban.

Van esetleg olyan pályázat vagy lehetőség, ami az elmúlt két évben előrevitte a karriered?

2019-ben kiválasztottak a Magyar Foundation of North America „Hungary Emerging” elnevezésű programjára. Ennek a célja elviekben egy amerikai körút volt, ahol kiállítás sorozaton szerepeltünk volna a többi nyertes alkotóval. Azóta a honlap ugyan megszűnt, de a többi nyertessel azóta is várom a megkeresésüket… Ez remélem még nem lefutott ügy, így még előreviheti a karrieremet.

Említetted a Viltin Galériát, hogyan kezdődött az együttműködés, milyen a közös munka?

A Viltin Galériával pont a mentorprogram alatt kezdtem együtt dolgozni, majd szorosabbra fűződött az együttműködés, illetve jött a fent említett „Human project” című csoportos kiállítás, majd a tavalyi Art Market Budapesten is a kiállítók között lehettem. A közös munka meglehetősen remek, több művészt már korábban is ismertem a galériából. Szuper csapat, professzionális hozzáállás és kollegiális viszony egyszerre jellemzi a Viltin Galériát, így örömmel tölt el, hogy a tagjai között tudhatom magam. Ha minden jól megy, akkor idén október közepén fog nyílni egyéni kiállításom a Viltinben.

Milyen hatással van rád a járványhelyzet? Reflektálsz valahogy munkáidban az új körülményekre?

Nyilván ahogy a legtöbbeknek nekünk is nehezebb ez az időszak… Szerencsére azonban a zavartalan műtermi munkánk megoldott. A Fríz teremben látott, illetve az egyéni kiállításra készülő munkáim nagy része már eleve ezt a fura ridegebb, steril, világot vetítette, és vetíti előre, ami a járvány időszakában is felderenghetett. Így lehet mondani, hogy valamilyen módon, bizonyos fokig reflektálnak a helyzetre, bár az illúzióm ezekről az installatív terekről, már jóval előtte megszületett…