Hajas Katinka képzőművész a Budapest Art Mentor első, 2017-ben indult évfolyamának hallgatója volt. A képzés alatt nemcsak  kapcsolati hálója bővült, de sok hasznos ismeretre is szert tett. A személyes mentorálás során a számára legmegfelelőbb megjelenések és pályázatok megtalálásában kapott segítséget, és a mentorok a program ideje alatt létrehozott művészcsoport – a Dél galéria megalakulását is ösztönözték és támogatták. Katinka a járványhelyzet alatt Freisingben, egy rezidencia programon vesz részt, ahol legújabb videómunkáján és egy különleges installáción dolgozik.

Mikor és hogyan döntötted el, hogy művészi pályára szeretnél lépni?

A gimnázium utolsó évében kezdtem el mintázni és rajzolni. Szerettem ezekkel a kétkezi dolgokkal foglalkozni, valamint megtetszett, hogy a gondolataimat és érzéseimet valamilyen formában ki tudom fejezni. Aztán felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára, ahol 2012-ben diplomáztam.

Milyen fordulópontokat, mérföldköveket tartasz számon a karrieredben?

Mérföldkőként inkább egy belső alkotói folyamat változását emelném ki, nem pedig pályázatot vagy ösztöndíjat. 2016-ban kezdtem el mozgóképpel és videóval foglalkozni, és ez a műfaj nagyon sokat nyitott rajtam, a korábbi szigorú és többnyire logikai alapú hozzáállásom sokat oldódott az installáció, a land art és kisplasztika területein is.

Miért jelentkeztél a Budapest Art Mentor programba?

Az egyetemen nagyon kevés információt és útmutatást kaptunk arról, hogy diploma után mire kell figyelnie egy pályakezdő művésznek, hogy jobb lehetőségekhez jusson. Szerettem volna fejlődni ezen a területen, ezért jelentkeztem a BAM képzésére.

Milyen hatással volt a program a karrieredre? 

Nagyon jó művészekkel ismerkedtem meg a program alatt, így tudtam bővíteni a kapcsolati hálómat, illetve a képzésen résztvevő szakemberek, akik tanítottak vagy mentoráltak szintén sok hasznos ismeretséget adtak. Ha bármi kérdésem vagy problémám van, akkor most is bátran fordulhatok hozzájuk tanácsért. A program ideje alatt megalakult egy művészeti csoportot – a Dél galéria –, mely öt szobrászból áll, ebben nagyon sok támogatást és ösztönzést kaptunk a mentoroktól. Később lehetőségünk volt bemutatni munkáinkat a mentor programot záró Felfedezők kiállításon, valamint más jellegű szakmai együttműködések is létrejöttek.

Milyen területeken fejlődtél leginkább?

A közösségi médiával kapcsolatos megjelenésről tanultak különösen hasznosak voltak számomra. Nem gondoltam volna, de nagyon megszerettem ezt a fajta jelenlétet, és sok jó visszajelzést kapok, ami aztán továbbra is lendületet ad. Emellett a prezentációról tanultak, annak gyakorlata és felépítése is olyan terület volt, melyben sokat fejlődtem.

Miben segített leginkább a személyes mentorálás?

Ez a része nagyon hasznos volt, hiszen minden művésznek más és más típusú megjelenések és pályázatok jelentenek lehetőséget, a személyes mentorálás során ezeknek a megtalálásában kaptam segítséget.

Milyen hatással van rád a járványhelyzet? Tudsz alkotni a kényszerű karantén alatt is? 

Jelenleg Németországban, Freisingben egy rezidencia programon veszek részt, mely márciusban kezdődött. Itt egy műteremlakásban élek és dolgozok. Örülök annak, hogy ez az egész járvány itt ért, Budapesten sokkal nehezebb lenne a helyzetem. Most egy videómunkán és egy installáción dolgozom, mind a két munkám az emberi „belső valósággal” és működéssel kapcsolatos. Ezek előre tervezett projektek voltak, de valahogy az élet mégis összhangban hozta a jelenlegi helyzettel.