Mentoráltak 2018-19

  • Ábel Tamás

    Ábel Tamás

    Üvegművész

    "Geometrikus munkáim vezérmotívuma a színek, a szivárvány, melyek olyan fogalmakkal társulnak, mint egyenlőség, tolerancia, harmónia. Az üvegben, tükörben megkötött szín- és fényjelenség nem csupán anyagi szempontból transzformálódik, hanem gondolatilag is eltávolodik eredeti jelentésétől. Célom, hogy térben és gondolatban is kimozdítsam a nézőt. A világból, a társadalomból hiányzó nyitottság a tükrök által végtelenített térben valósul meg."

  • Balázs Nikolett

    Balázs Nikolett

    Képzőművész

    "Olyan installációkat hozok létre, melyben folyamatosan felelevenítem az anyagokkal történő közvetlen, érzéki viszonyomat, peremvidéki vizuális örökségemet, természet közeli táj-élményemet. Van, hogy építkezésből kimaradt purhab darabot használok képem egy elemének, máskor édesanyám varrógépével a vászonba varrok, vagy a gyomnövényt úgy ragasztom be, hogy rég látott dús szőrzetemre emlékeztessen. Aktuális szociális lenyomatot, személyes történeteket mesélek el a figuralitás és absztrakció határmezsgyéjén, közelebb férkőzve a természetemhez, tudatos és tudattalan emlékképekhez. "

  • Diósi Máté

    Diósi Máté

    Fotóművész

    "Alkotói munkám során egyaránt dolgozom digitális és analóg képalkotói eljárásokkal, és azok határterületeivel. Alkotásaimban gyakran foglalkozom rajtam túlmutató társadalmi problémákkal, reflektálva a körülöttem lévő lokális és globális világra is. Emellett kiemelten foglalkoztat a fotográfia mint médium vizsgálata. Igen fontos számomra, hogy munkáim felé egyfajta kutatói attitűddel forduljak, mely gyakran a technikai kép elerodálásában ölt formát. Különös figyelmet szentelek annak a kérdéskörnek, hogy milyen mértékben nevezhető a fotográfia nyomnak – indexnek. Hol húzódik a határ a valóság és a fikció között, avagy egyáltalán értelmezhető-e a valóság, mint fogalom a médium keretein belül? Munkamorálomra jellemző, hogy saját kezűleg viszem végig az alkotói munkafolyamatokat: a filmhívástól kezdve, a nagyításon keresztül, egészen a keretezésig bezárólag. "

  • Fülöp Gergő

    Fülöp Gergő

    Képzőművész

    "A jelen helyzetben való létezés lélektanával foglalkozom. A bizonyosságok definiálása hiteltelenné és hiábavalóvá válik, közben párhuzamos, de egymással akár konfliktusban is lévő valóságok alakulnak ki. Nem tudok biztosan semmit kijelenteni, és a bizonytalanság érzése az élet minden területére kiterjed. Munkáimra leginkább a barokk hozzáállás, ezen belül a téma monumentalizálása, valamint a gondolatkör és megjelenítése közötti ellentétből fakadó feszültség jellemző. Az internetet mintakönyvként használom."

  • Gombos Andrea

    Gombos Andrea

    szobrászművész

    "Munkamódszerem jellemzője, hogy egyszerre több projektemen dolgozom. Ezek egymásra hatva kapják meg végleges formájukat. Egy-egy technikai, anyagbeli kísérlet folyamán szerzett tapasztalatok, felismerések nyomán olykor visszanyúlok egy régebbi munkámhoz és azt is fejlesztem tovább. Jelenlegi munkáimban központi szerepet tölt be az individuum létéről, szerepéről és lehetőségeiről, a különböző életesemények és természetes körforgások mentén haladó mindennapos lét irányítottságáról és eleve elrendeléséről való gondolkodás."

  • Horváth Ágnes

    Horváth Ágnes

    Képzőművész

    "A dolgok megjelenése és működése közötti összefüggésekre irányuló ösztönös figyelmem terelt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre. A dizájnerképzés erősen formálta a szemléletemet. Képzőművészeti munkámban ez főleg abban mutatkozik meg, hogy a koncepciót előtérbe helyezem a vizualitással szemben; munkáim között a megközelítés és nem a megjelenés képez koherenciát. Jellemzően ellentétpárokban megfogalmazható kérdéskörökre fókuszálok. Az én generációm tapasztalhatja meg elsőként tömegesen azt, hogy a social media hogyan hat a magánélet és a nyilvánosság mechanizmusaira. Ezzel összefüggésben vizsgálom munkáimon keresztül az egyetemes és egyedi, megjelenő és elrejtett, komoly és komolytalan, pillanatnyi és örök ellentéteit."

  • Klájó Adrián

    Klájó Adrián

    képzőművész

    "Munkáim nyelvi-stilisztikai kapcsolódásai többirányúak, összetettek. Olykor az újrealista tárgyhalmozás jellemző, míg más esetekben az arte povera, a szegényes művészet poétikájához állnak közel. A tárgyi elemek általában csupaszak, nyersek, mellőzött a művi beavatkozás túlfokozása. Az anyaghasználat inkább minimalista, mintsem terjengős. A felhasznált tárgyak ugyan ready-made-ek, de többek is annál, hiszen nem annyira egyedülvalóságukban nyernek rendeltetést, hanem inkább csoportokba szervezve, műegyüttesekké állva össze alkotnak befejezett egészet. Lényegében egyfajta újrahasznosítást végzek. Esszenciájában, anyagiságában próbálom megragadni a poros-sáros, moccanatlan alföldi rónaságot, mesélve a peremlétről, az enyészetről, a hiábavaló, elemi küzdelemről folyamatosan keresve az új kifejezésmódokat."

  • Majoros Áron

    Majoros Áron

    Szobrászművész

    "Szobraim sajátos hidat képeznek a klasszikus archaikus plasztikai gondolkozás és a napjaikat megújító, layerekből építkező képi-téri szemléletnek. Új anyagokkal és eszközökkel interpretálom alkotásaim kifejezésmódját, tovább gazdagítom a plasztikai hatások intenzitását színekkel, fénnyel, és akár a vetítés effektusaival. A többségében transzparens és néha zár tömeget alkotó szobraim alakjai mindenkor egyéniség nélküli, arctalan figurák: a tömeg-emberek prototípusai, valamifajta emberszabványok. A testet és a test- hiányt megformálva, az emberi alak autentikus megjelenítési lehetőségeit kutatva valójában a lelket keresem."

  • Mézes Tünde

    Mézes Tünde

    Képzőművész

    "Jelenleg a művészi kisajátítás kérdésköre foglalkoztat, melyre úgy tekintek, mint újrahasznosításra. Nem új stílus vagy jel megalkotásával kívánok eredeti műalkotást létrehozni, hanem felgyülemlett művészeti és hétköznapi termékek közül válogatok, vagy reprodukálok egyes darabokat. Így anélkül hozok létre új jelentést, hogy új vizuális elemet alkottam volna. Másfelől az ismétlés vagy másolás által múlttal rendelkező, ismert vagy csak látott tárgyak történetét, emlékét is magával viszi egy létrejövő mű. Recycled content című legfrissebb sorozatom esetében ásványvizes palackok címkéjén használt tájképeket alkotok újra akvarell technikával. Ezzel a gesztussal arra a kialakult helyzetre utalok, hogy az ábrázolt „érintetlen táj” nem létezik többé, hiszen a Föld érintetlennek hitt területeire is eljutott a műanyag szemét. A logóból eltávolítva a márkanevet egy megtisztított táj képét adom vissza."

  • Mikola Tamás

    Mikola Tamás

    képzőművész

    "Rengeteg olyan szituáció van amiben nem tudjuk mi a helyes döntés, ezért embertársaink reakciójára hagyatkozunk. Nem egyértelmű esetekben hasonlóképpen cselekszünk miképpen a körülöttünk lévő csoport tagjai. Munkásságomban ezekből a hasonlóságokból és különbözőségekből próbálok következtetéseket levonni: az így lefordított jeleneteimben szereplő figurák maszkot hordanak vagy arc nélküliek. Azt kutatják, hogyan lehetne társas interakciókban megszabadulni az egójuktól, ami visszafogja őket. Jeleneteimhez előszeretettel használok más kultúrákból, leginkább törzsi közösségekből átemelt elemeket, főleg maszkokat meg totemeket. A maszkok, totemek mint a tabuk vagy babonák képviselői jelennek meg, míg az emberek, arcok ezek hordozóiként. Eleinte főleg a grafika eszközeit használtam, mostanában már a térbe kilépve installációkat és faragványokat is készítek."

  • Németh Marcell

    Németh Marcell

    Szobrászművész

    "Domborműveim kiüresedett tereket, tájakat dolgoznak fel, melyekben az emberi kéz alkotta világkép jelenik meg. Megfosztom a tereket a részletektől, és a lényeget koncentrálom a lemezbe. Minimális plasztikával az emberi szem és memória által befogható, legnagyobb teret akarom megalkotni. A kapcsolódás, a kötődés, a személyesség hiányán keresztül mutatom meg az esetenként zsúfolt köztes terek magányát. Csak talán pillanatokra, de leginkább magunktól elhárított gondolatokra terelem a hangsúlyt. A behelyezhetőség ürességén át kutatom, a befogadóban mi rejtőzik."

  • Pál Katja

    Pál Katja

    Festőművész

    "Gyakran régimódi festőként jellemezném magam; gyakorlatom inkább befelé fordul megkérdőjelezve a festészet természetét. Műveim témája leginkább a „mi történik, ha festményt szemlélünk?” kérdés megválaszolásával érthető meg, azaz a festmény és a néző közötti kapcsolat vitalitását kutatja. Igyekszem olyan festményt formálni, amely szembesíti szemlélőit a megszokott „vizuális passzivitással”; munkákat, ahol a régi rutin szerinti objektum-megfigyelés nem jár kielégítő eredménnyel. Ehhez a játékossághoz az alkotás szerkezete is igazodik. Gyakran formázott alapot használok, vagy olyan rugalmas, több különálló (négyzet)lapból, rétegből álló kompozíciókat készítek, melyek lehetővé teszik a néző számára, hogy csúsztassa vagy forgassa az egyes lemezeket, és így kövesse a motívum különböző fázisait."